Dunavecsei Református Egyházközség

 

2018. Január 19-én este vendégeink érkeztek. Az erdélyi testvértelepülésünk református énekkarának tagjai látogattak el hozzánk, hogy az ökumenikus imahét végét közösen tölthessük el. Különleges alkalom volt ez. Vendégeink többsége az iskola kollégiumában kapott szállást, voltak, akik baráti családhoz mentek.

Pénteken, a késői vacsora után együtt rendeztük be az iskola aulájában a magukkal hozott alkotásokból álló kiállítást. Tátott szájjal figyeltük, ahogy a csodálatosabbnál csodálatosabb  alkotások előkerültek a csomagolópapírok közül, s kiállítóhelyüket elfoglalták.

A szombat délelőtt az énekkarok lázas készülődésével kezdődött. A kiállítás megnyitóján ugyanis énekelt a vendég énekkar, de köszöntöttük őket mi is a Vikár Béla Nőikarral és a Kék Duna Népdalkörrel. Ez a délelőtt érdekes találkozási pontok színtere volt: Bő egy évvel ezelőtt a Nőikarral Homoródszentmártonban jártunk kirándulni - énekelni, s akkor ők kedvet kaptak hozzá, hogy megpróbálkozzanak valami hasonlóval. Ez a próbálkozás szép eredményt hozott! Vegyeskaruk szebbnél szebb énekekkel lepett meg bennünket csupán énekszóval, de hangszeres kísérettel is (gitár, furulyák). Öröm volt hallgatni őket. A másik találkozási pont a művészeké volt. Már korábban felmerült az ötlet, hogy jó lenne kapcsolatot teremteni közöttük, most elérkezett az alkalom. A helyi Alkotársak három tagja megismerkedhetett a Szentmártoniak képviselőivel. Reméljük szép folytatása lesz ennek az ismeretségnek. A kiállítás megnyitója után az önkormányzat vendégeiként közös ebéden vehettünk részt. Este, a Baptista imaházban tartott istentiszteleten is énekelt a kórus az egybegyűlteknek.

Vasárnap, a délelőtti istentiszteleten Kiss Albert, homoródszentmártoni lelkipásztor prédikált, s az istentisztelet közben az énekkar ismét szolgált közöttünk énekszóval. Kiemelkedő volt, mikor Zsófi, a legfiatalabb kórustag, Huszár Gál reformáció korabeli énekét (Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének...) csodálatos népdalos hajlításokkal énekelte nekünk.  Istentisztelet után ismét meg lehetett nézni a kiállítást az aulában, majd a kastély ebédlőjében közös ebéd következett. Délután volt az imahetet záró közös szeretetvendégség, ahol ismét hallgathattuk a Szentmártoniak énekét. 

Nagy öröm volt, hogy eljöttek közénk, vállalva a hosszú és fáradtságos utat egy rövid hétvégén. Nagy öröm volt találkozni régi ismerősökkel és nagyokat beszélgetni, valamint új ismeretségeket kötni. Nagy öröm volt, hogy ennyiszer hallgathattuk őket és láthattuk a csodálatos alkotásokat, melyeket magukkal hoztak.  Igazi példaadás és csodaszámba menő dolog, hogy egy ilyen pici kis faluban, annak még annál is kisebb gyülekezetében ilyen fantasztikus dolgok születhetnek meg. A szegénységükben mégis óriási gazdagsággal bírnak. Isten áldja meg őket, s adjon erőt a folytatáshoz!

 

KÉPEK

 

 

VIDEO