Dunavecsei Református Egyházközség

 

A Dunavecsei Református Templom
(forrás: Lukácsy Imre: Beszél a múlt -
a „Dunamente” kiadása, Dunavecse 1943.)

 

A dunavecsei reformátusok első temploma a helyi római katolikus kőtemplom volt, amit azért vettek használatba, mert a település teljes lakossága áttért a református hitre a reformáció korában. Ezt a templomot a törökök 1639-ben lebontották és köveit elhordták a csákvári vár megerősítésére.

A gyülekezet második temploma 1640-ben épült. „A török meghagyta a templom alatti sírboltot, s e fölé épült … az új templom. … Ez a templom a mostani székesegyháztól keletre feküdt, mintegy 50-60 méter távolságra. Erős faoszlopokra font sövényből készült, sárral vastagon megtapasztva. Ilyenek voltak abban az időben a lakóházak is. Azért építkeztek így, hogy a török újra szét ne szedje – a kövekért; viszont a kifosztott népnek nem is volt módja kőtemplom építésére. Ez a sövénytemplom 104 esztendeig szolgált istentiszteleti helyül. Az akkori látható templom sárból épült, de annál erősebb, törhetetlen kövek voltak a bele járó hívek…”

„De kicsinynek bizonyul a régi sártemplom is; 100 év alatt az idő is megrongálta. Új templomra van szükség. Megindul a tervezgetés, lelkész, elöljáróság s a hívek körében; megkezdődik az anyaggyűjtés, mesterekkel való tárgyalás, végre 1743-ban nagy ünnepélyesség keretében leteszik mostani templomunk alapkövét. – Az építés módjáról, költségeiről, körülményeiről nincs följegyzés, de bizonyosan úgy történt az építkezés is, mint ebben az időben mindenütt – közmunkával. A gazdák kocsifuvarokkal, a zsellérek gyalogmunkával járultak hozzá, az uraság pedig az anyag egy részét szolgáltatta erdejéből s téglaégető kemencéiből. – Ezen kívül belekerültek az alapba, falba az itt maradt római kövek, a vár maradványai. Gazdag és szegény, úr és szolga összefogott egy értelemmel és akarattal s így épült föl templomunk két év alatt. 1745. április 7-én már föl is szentelték a hívek nagy lelki gyönyörűségére. ... A templomfelszenteléssel egy időben történt a nagy harang felszentelése. ... Felirata ez: ’A dunavecsei reform. ekklesia készítette Isten dicsőségére 1744. esztendőben.’ Fent a korona, alatta pedig ez olvasható: ’Gross. Mich. Antoni Zechenter im Ofen. Anno 1744.’ Egyházunk – hogy öröme teljes ne lehessen – templom és torony építése miatt nem kevés háborgatást szenvedett. Althán Mihály Károly váci püspök … az elöljáróságot 1745. jan. 20-án Vácra idézte, hogy a püspöki konzisztórium előtt adja okát, miért merészkedett a püspök engedélye nélkül templomot és tornyot építeni. A képviselők meg is jelentek s a püspök 500 frt. bírságot rótt reájuk, ami az időben igen nagy összeg volt. Ezt a büntetést azzal indokolta, hogy a vecseiek őt ’bolonddá tartották.’ Mert midőn előbb az egyház küldöttei hozzá mentek engedélyezés végett, ő az engedély megadását attól tette függővé, hogy egy bizottságot küld ki előbb, amely felméri az építendő templom térfogatát, megvizsgálja anyagát; de a vecseiek ezt nem várták be, hanem hozzáfogtak az építéshez. Ezért megtiltotta nekik a templom bevakolását. A kőmíves állványok ott álltak a templom körül; az eső mosta, rongálta a csupasz falakat, de a püspök nem engedett; hadd bűnhődjék az engedetlen község! ... A templom büntetésből egy évig vakolatlanul, meszeletlenül maradt, de annál fehérebbé, tisztábbá lett a hívek lelke a töredelmes bűnbánat mennyei vizében. A szívtelen püspök gonoszságát így változtatta Isten a gyülekezet üdvének javára.”

1806-ban újabb harangot vettek.

„1808-ban kezdik meg a templom kibővítését az északi és déli hajóval. Az építkezés 2 évig elhúzódott, mely idő alatt az egyház pénztára ugyancsak kiürült, sőt tetemes adósság hárult reá. 1810. június 17-én történt a megbővített templom felszentelése, sok lelkész és nagy közönség jelenlétében. … Az építés 31.063 frt.-ba került.”

„A 30-as (1830) években építették újjá román stílű tornyukat, melyről a városunkon keresztül utazó kalocsai érsek, Klobusiczky, úgy nyilatkozott, hogy ilyen szép tornyot csak Rómában látott. A torony építője, amint a torony gombjának középső karimája alatti írásból kibetűzhető, Hild nevű építész volt. Építtetésének előzményei, folyama, költsége, ideje nincs ugyan feljegyezve, de valószínűleg 1832-ben építették újjá, ezt abból következtetjük, hogy a halotti anyakönyvbe egy gyermek halálának oka a torony-állványról való lezuhanás.”

1858-ban orgonát építtetnek Komornyik Ferdinánd pesti mesterrel.

1890-ben toronyórát készíttetnek.

1898-ban kisharangot vettek.

"1900-ban készül a templomban a szélfogó 1160 kor. költséggel. A tervet Weise Ernő helybeli szobrász művész készítette."

1916. szeptember 20-án elvitték a harangokat a háborúba, hogy ágyút öntsenek belőlük. Ezek helyett 1921-ben két új harangot vett a gyülekezet.

A második világháború során, mikor 1944-ben elérte településünket a front, a templomban súlyos károk keletkeztek: találat érte a tornyot, aminek következtében a két kisebb harang apró darabokra tört széjjel. Találat érte a templombelsőt is, megsérültek a padok, az orgona és megsemmisültek a templom ablakai. 1945-46-ban helyrehozták a templomot, és két új harangot készíttetett a gyülekezet, jelenleg is ezek szólnak az első, 1744-ben készített nagyharang társaságában. A két új harangot Szlezák László készítette el Budapesten, s 1946. október 31-én szentelték fel ezeket.

 

Déli harangszó a Kossuth Rádióban templomunkból

 

 

A templom harangjairól készült videofelvétel.

 

1980-ban ismét renoválták a templomot.

A templom falán két emléktábla is őrzi nagy árvizek vízszintjének magasságát.

2001-ben megtörtént az orgona teljes restaurálása.

2006-ban új toronyóra készült. A régi óra számlapjai a templom bejáratánál mutatják az istentisztelet kezdetének és zárásának időpontját.

2012-ben gyülekezetünk ügyes kezű kovácsmestere, Balogh József, kovácsoltvas-zászlótartót készített a templom díszéül.

Természetesen a templomot és berendezéseit időközben sokszor javították, meszelték, festették. Templomunk legutóbbi külső renoválása 2011-ben, a belső 2014-ben megtörtént.